Üvegember

Üvegember vagyok, állok mozdulatlan
A sűrű utcákon, a nagyvilágban
Közel jönnek és keresztül néznek rajtam
És rohannak tovább az éjszakában
Valaki hozzámér - néha megtörténik
Szilánkokra törten fekszem odalent
De csak értetlen és üres szemmel nézik
Nem látják a táncoló fényt odabent.

De kitesznek újra, és újra és újra
És egy hideg napon te is arra jársz
Mindketten vágyunk már a szépre és újra
És meglátod bennem azt, amire vársz
Látsz is, nem csak nézel, látod, amit más nem
De az üveg szürke, nem érted, miért
Nem szabadulhatok, állok türelmetlen.
Mentsd hát meg az üvegember életét!

Fesd hát az arcomra (ragadj egy ecsetet)
Azt a boldogságot, amit adsz nekem
Mázolj a lelkemre gyönyörű remeket
(Mártsd be újra,) hajnalig maradj velem
Évek múltán most életre kelek talán
Igazi arcomon új mosolyt hagyok
Vigye kezed őszinte hűség, s azután
Hadd legyek végre már az, aki vagyok.