Kincs

A megrontott világ szürke mocsarában
Az élet és halál tiszta folyamában
Egy kincset keresek, keresem a mélyben
Egy sziklán elesek, elveszem az éjben

Nem halok meg soha, sorsom sokkal rosszabb:
Kínjaimnak sora éltemnél is hosszabb
Menekülök, érzem, megfojt ez az érzés
A szívemben vérzem, el nem áll a vérzés

A holt mélyben vagyok, a lelkem elillan
Kőszoborrá fagyok - de a mélyben csillan
Egy gyönyörű gyöngyszem! tenyerembe zárom
Mert ő az én kincsem, ő kell mindenáron

Az ő melegsége hevíti fel testem
Az ő közelsége oldozza el lelkem
És a szabad lélek oltárán vétkezem
Imádkozom, félek, meg ne csússzon kezem...