Szimfónia

Életem bús ritmusára fordul át a metronóm
Odafent a zongorista játszik, ő a fényhozóm
Idelent a cigányprímás lehunyt szemmel hegedül
Én csak ülök a tűz mellett, mindörökké egyedül

Álmaim rövid vonója égi húron úgy zokog
Szenvedésem ritmusára szívem erőtlen dobog
Fájdalomnak dallamára sír a lelkem, eltaszít
Csend borul az éjszakára, sötét fátyol elvakít

Nem hagyom magam, felállok, arcom rezzenéstelen
Azt hiszitek, hogyha láttok, nincsen bennem érzelem
Mélyre ásom el a szívem, szilánkokra törötten
Nem érdekel, hogy a világ lángba borul mögöttem