Crush Misery

I defy you, soulmonger
I don’t care if you tread on my hand
I can’t go on much longer
But your destructive reign shall soon end
Right, I’m fallen on the ground
You feel strong cause I am defenseless
You make me a slave hands bound
But Hell, how far you are from success!

Don’t you know you help me with my isolation?
Your prison is a place of regeneration
Don’t you see my pain is just mere imitation?
You will feel the burning whips of domination!

I deny you, soulmonger
For you, it seems nothing goes as planned
You only made me stronger
I see you don’t have no friends at hand
I remove every fake wound
My ancient spirit you can’t suppress
I love hearing your last sound
As the fear in your blank eyes confess...

Trying to destroy me was a wrong war to wage
As it was worth nothing but awakened my rage
My hand on this world will bring a new Golden Age!
Your pathetic existence isn’t worth a page

...in the books of history...

Segíts

Öneszményem kristályszobra repedt apró szilánkokra
Egész lényem zuhant porba s megfizettem, úgy hiszem
Vezeklést kívánt a lelkem, hiszen bűn volt, amit tettem
Mert nekem tilos szeretnem, mégis mindig megteszem...
Bennem örvénylő vértenger, szívbe maró sós könnyekkel
Nem is küzdök, úgyis elnyel, nyelvét érzem hátamon
Nem nyújtod felém kezedet, könnyeznek borostyán-szemek
Azt mondod, ha elsüllyedek, múlik majd a fájdalom
Engem a kín nem érdekel, csak ami velem süllyed el
Ha két karod ki nem emel lelkem vörös poklából
Nem zavar már a szenvedés, az sem, ha kísér megvetés
Csak a nap érjen véget és ments ki sötét fogdámból
Szorítsd kezeddel kezemet különben a vér eltemet
Széttépi gyenge testemet, s többé nem érezhetek
Pedig csak az érzés számít, ez az, mi magához csábít
Még úgy is, ha mindig ámít, ettől vagyunk emberek
Ne aggódj, nem temethet el a bánat, tudom, tűrni kell
A fény majd magasba emel még akkor is, hogyha tán
Minden, amit hátrahagyok az lesz, hogy magányos vagyok
Amikor halálra fagyok majd egy téli éjszakán.