Soha

Sohasem tudtalak elfelejteni
Reméltem, hogy az idő majd elfedi
Kívántam, hogy ne maradjon semmi más
Csak egy ködös, álomszerű látomás

Azt hittem, eltűnik majd a szerelem
Nem keres akkor, ha én sem keresem
Gondoltam talán elbújok, elfutok
Ellened, ellene tenni nem tudok

Boldogságom tengerében fuldoklom
Nem tudom, jól vagyok-e, vagy haldoklom
Nem vagyok már szent és nem vagyok tanár
Nem kéne többet rád gondolnom ma már

Nem felejtem illatod, ajkad, szemed
Nálad szebbet teremteni nem lehet
Mindegy, kit szeretek, s engem ki szeret
Senkivel nem lesz olyan jó, mint veled

Mindenütt és mindenhez hűtlen vagyok
Szívemből egy részt mindig nálad hagyok
Maradok végül egyedül, s üresen
Elfelejteni nem tudlak sohasem