Soha

Sohasem tudtalak elfelejteni
Reméltem, hogy az idő majd elfedi
Kívántam, hogy ne maradjon semmi más
Csak egy ködös, álomszerű látomás

Azt hittem, eltűnik majd a szerelem
Nem keres akkor, ha én sem keresem
Gondoltam talán elbújok, elfutok
Ellened, ellene tenni nem tudok

Boldogságom tengerében fuldoklom
Nem tudom, jól vagyok-e, vagy haldoklom
Nem vagyok már szent és nem vagyok tanár
Nem kéne többet rád gondolnom ma már

Nem felejtem illatod, ajkad, szemed
Nálad szebbet teremteni nem lehet
Mindegy, kit szeretek, s engem ki szeret
Senkivel nem lesz olyan jó, mint veled

Mindenütt és mindenhez hűtlen vagyok
Szívemből egy részt mindig nálad hagyok
Maradok végül egyedül, s üresen
Elfelejteni nem tudlak sohasem

Rain of flames

When you came close to me
My heart used to beat a tune
Now it's empty as silence
When you called out my name
I was crazed, shocked and drawn
Now it's madness and darkness

When your fire-maelstrom claims me
My damned soul just melts away
And I fall under your sway
When your thunder-vortex takes me
I must give up on the fray
As your lips make me your prey

Now I don't feel a thing
Like I'm not even breathing
My sparkling eyes betray me
Islands sink, mountains fall
Maybe I should end it all
But I don't quit so easy

When your fantasy ignites me
It's a fragile feel of warm
But it leaves me on my own
When your bleeding beauty burns me
It's like standing in the storm
But I'm standing here alone

Writer's block again

Just too many things going on and I cannot sort them out in my head anymore... BSOD.